Megpróbálom bemutatni a terroristákat néhány részletben

A terrorista egocentrikus világban él. Az a különös, hogy számtalan kiváló színész ilyen - ezt roppant nehéz elhinni. Hogy lehet, hogy valaki, akinek elsőszámú munkaeszköze az empátia, képtelen azt a való életre alkalmazni? Nálunk is az egyik ilyen a legjobb színész is egyben. Ez elég skizofrén helyzet, mert minden előadás színvonalán óriásit emelhetne már csak a jelenlétével, de közben, amit a háttérben művel, az mindenki koncentráciojat tönkre vágja, illetve az emberek már elore  60 százalékkal jobban utálják azokat a próbafolyamatokat, amiben tudják, hogy majd vele kell dolgozni. Szóval amennyire segíti képességeivel az előadás sikeresseges, legalább annyit veszítünk a rombolással, amit véghez visz.

A másik terrorista a fentinek az ellentéte - a legtehetségtelenebbek egyike. Paradox módon valahol nála még jobban is érthető, hiszen olyan szakmaert áldozta föl az életét, amiben ráadásul szörnyű - így persze, hogy az ember elkeseredett. És persze, hogy egy elkeseredett embernek nincsen senkije, amitől nyilván még elkeseredettebbé válik, és ez egy örök, boldog körforgás...

Őt nagyon sokszor sajnálom. De végülis magának csinalta.

Megosztás a facebookon